Szépet álmodtál?

Ahaaaaam~

Bár akkor, abban a pillanatban azt hittem, ez lesz az utolsó álmom… Nagyon féltem egy dologtól, amin másnap sajna át kellett esni. Sok csalódás, keserűség, igazságtalan vád ért ezzel kapcsolatban, nem csoda hát, hogy remegő gyomorral és halottsápadtan mentem be az ügyet elintézni. De minden rendben alakult, hála a fentieknek. Így már boldogan várhattam a délutánt. Anyu többször cukkolt is, hogy egyrészt minek törődtem ennyit vele, minek hergeltem fel magam, másrészt meg most milyen jó kedvem van… napersze. Mindenkinek az lenne, ha egy naaagyon fontos vendéget várna 🙂

És a fontos vendég meg is érkezett, percre pontosan (elismerem, nekem siet az összes órám…) Nii -chama szokásához híven jött, látott, győzött, majd könnyes búcsúval elköszönt kb. 4 és fél óra múlva. Lehet, fura az, hogy áradozok itt a fontos vendégemről, és mégis csak ennyit írok, de ez a délután olyan hamar eltelt, mintha “csak egy perc” lett volna. Pont, mint az álmomban.

Az álmomban, melyből miután felébredtem, jó nagyokat mosolyogtam. Egy szobában voltunk, ő és én. Ő, a (jelenlegi) kedvenc énekesem, Taniyama Kishou (aki nem ismerné, a Granrodeo énekese – Blassreiter, Needless, Togainu no Chi -, valamint seiyuu ezen sorozatok többségében). Azt mondta nekem, próbáljuk ki azt, hogy én gitározom, ő meg énekel. Működött a dolog, s hirtelen egy másik, nagyobb teremben találtam magam, sok-sok rajongóval. Egyszercsak elhangzott a nevem, s Kishou mondta, vár a színpadra, hogy együtt játszunk még sok-sok számot… (felébredés után bambulás, nyálcsorgatás majd vinnyogás, hogy ilyet akaroook….)

Persze vannak álmok, amikből nem kell felébredni, mert valóság. Ilyen volt ez az előbb említett csütörtöki nap is, s ilyen volt az a pillanat is, mikor végre megszületett… Én csak fiamnak hívom, gyermekemnek tekintem, de nehogy azt higgye bárki is, hogy élő személyről van szó… A kis babámról, Maoról beszélek. Eredetileg a mangám főszereplője, egy macskaszellem (nekoni), aki miután elvesztette

Profi modell lenne belőle XD

Fehérke keresi helyét...

gazdáját, a kínai császárt, céltalanul bolyong és nem találja helyét. Ehhez képest elég jólelvolt a polcomon…A cicák pedig ráadások, ezt a mintát is a neten találtam, Artemis alap volt, mellé meg akkor egy Luna is dukál. Remélem, Luna most már boldog új gazdijánál, akinek sikerült olyan boldoggá tennie, amennyire ő azt nem is gondolná…

 

Mao büntetésben? Dehogy… csak épp most festettem, és szárad XD

A végleges helyén és a végleges öltözékében…

Luna és Artemis =^.^=