Elején azonnal itt is van egy videó, mely a Gintama-rajongók számára biztosan ismerős lesz:

De talán kezdem az album elején. Egész pontosan a Spyair – Rockin’ the World című “korongról” van szó. Miközben olvassátok ezt, töltsétek le (INNEN), és saját fületekkel győződjetek meg róla: akad még jó zene ezen a világon!

Bevallom őszintén, nem fűztem sok reményt ehhez a gyűjteményhez, annál jobbat és nagyobbat csalódtam. Kellemesen.

Az album a címadó dallal indul (Rockin’ the World). Mikor hallgatom, azon kezdek el gondolkozni, hogy vajon miért ilyen rövid? A 2005-ben alapult banda tagjai ( Ike (ének), Kenta (dobok), Momiken (basszusgitár), Uz (gitár/programozás), Enzel (dj – ő az a szőkés tüsihajú valaki, akit eleinte nem tudtam hova tenni XD) nagy zúzással kezdik már rögtön az első számmal, és tényleg csak sajnálni tudom, hogy az egész mindössze 1 perc 47 másodperc…

Sajnos a második számban sem kárpótolnak a hosszúsággal, a Japanecation szintén elég rövidnek számít, de.. már beletörődtem. Maximum kétszer is meghallgatom, nem? Valahogy úgy vagyok vele, hogy mesélhetnék róla, írhatnék ezer oldalt, de inkább hallgassátok meg! Figyelem, a zene valahol a 40. másodperc után kezdődik…

És ezennel elérkeztünk a kedvencemhez, a 3. számhoz, amit fent már bemutattam. Fura, mert ahogy hallottam, megértettem, miért van kettő címe: a Samurai Heart (samurai haato) valahogy majdnem úgy hangzik, mint a Some Like It Hot – legalábbis japánul. Hát igen, ez volt az a szám, amikor beleszerettem Ike hangjába. Nem tudnám megmondani, miért, de megnyugtat. A zene is dallamos, kedves, tényleg zene füleimnek. Ráadásul ez a szám már emberi mértéket is megüt a maga 3 perc 11 másodpercével – amiben persze benne van Uz 22 másodperces szólója is – nem kárára, inkább hasznára a zenének.

Az album 4. száma annyira nem nyerte el tetszésemet, valahogy nem jött le a Beautiful Days-érzés belőle, de talán az is a baj, hogy az előzőt nagyon szerettem, és azt képtelenség volt túlszárnyalni. Ez a kissé lassabb, lírikásabb zene mostanában valahogy nem tükrözi a lelki állapotomat (lehet, nem kéne 100-on pörögni? XD) A dalt amúgy, mely a feladás nélküli folytatásról, az útkeresésről szól (mert hát olyan csodaszép napunk van!), Momiken, a basszusgitáros írta, és Uz öntötte zeneileg hallható formába.

A lassulás után ismét visszatérünk a kissé gyorsabb, “zúzósabb” elemekhez: az ötödik dal (Strong) egy kis zenei bevezető után egy szexi mély hanggal (by Ike) indul, és énekli: erősen – ennek megfelelően húzzák a srácok a húrokat. Míg a harmadik számban Uz kápráztatott el egy szólóval, itt rendhagyó módon a basszusgitárt hallani inkább. Talán emiatt is van kissé negatívabb hangzása a dalnak – mely amúgy számomra az előző után kész felüdülés volt.

A hatodik dal, a Liar (melyből a kislemez 2010-ben, három másik dallal látott napvilágot) ismét egy kissé odanyomósabb típusú szám, a mondanivalója is egyfajta biztatás: “Ne sírj, hidd el, ha könnyezel, hazuggá válsz, és még nehezebb lesz minden.”  A dalban van egy kedvenc sorom:

“Jikiru” to “Haido” “RIARU” to “FEIKU”
KOIN no youna omote to ura

azaz…

“Jekyll” és “Hyde”, “igazi” és “hamis”
Olyan, mint az érem két oldala (a pénz feje és írása – csak ez nem hangzik olyan szépen )

A hetedik szám, a Stay Together ismét egy lágyabb hangvételű dal, melyben Iku kéri (bárcsak tőlem…), maradjunk együtt…

Ugorjunk is rögtön a nyolcadik számra (valahogy ezek a lassabbak most nagyon nem jönnek be…). A Beautiful-lal ismét rá akarnak venni, hogy csodálatos, ami igaz is, hogy csodálatos forróság, ha nem vagy egyedül. Akkor még a Hold fénye is sokkal szebb

A kilencedik szám (I Miss You) az előző két lassabb folytatása, s Ike iszonyatosan próbál valakit meggyőzni, hogy “hiányzik” meg “ugyanúgy éreznek, ugyanolyanok”, de kérdés, ez elég-e… (Remélem, elég volt, és visszatért hozzá, aki el (sem)ment, a következő albumon kicsit több pörisebb számot szeretnék hallani…)

A tizedik dalban a srácok kicsit teljesítették a kívánságomat, az utóbbi három lágyabb zene után egy kis ugrálósabb cuccos jön, melybe egy kis igazi keleti vért csepegtettek. Kár, hogy ez egy igazi Last Moment (4 albumos kislemez, a Bleach anime 25. endingje) – és igazi csali, mert arról szól, hogy egy fiú mi mindent meg (nem) tenne egy lányért, csak azért, hogy az szeresse. Egészen az utolsó pillanatig…

A 11. dal egy kis becsapás, ugyanis a Singing című számuk a Liar (2010)-es albumon szerepel (szöveg: Momiken, zene: Uz), ám azért kicsit át is dolgozták. Itt az eredeti (?) – bár én elsőre nem sok különbséget láttam a kettő között… Sokadszori meghallgatás után feltűnt, hogy a Liaros Singing nem annyira gépiesedett (és mintha azt láttam volna, hogy a szöveg is kicsit más…)

Az utolsó szám (My Friend) kicsit Taniyama Kishou-s módon (Granrodeo: Vanessa [Ride on the Edge album]) indul: Ike gyönyörű hangja után a srácok néhány Queen-ütemmel turbóznak, ám ez szerencsére később kiviláglik: csak játék volt. A számot meghallgatva már-már sajnálom, hogy csak ennyi volt az album, és nagyon remélem, hogy még többet kapok majd tőlük, és együtt maradnak a mai kegyetlen világban, hiszen ők mondják “holnap a barátommal együtt fogok sétálni az úton”. Sétáljatok csak bátran, bízom benne, hogy egyszer Magyarországig is eljuttok (napersze ehhez repülőt is használjatok, mert különben elkopik a lá-ba-tok )

Aki nem ismerné a sorozatot, annak itt az ismertető:

http://uraharashop.hu/e107_plugins/hotn_animelist/project_view.php?153#content

A képek pedig:

Na mert miért is ne legalább én is adok egy kis életjelt magamról XD

Az eddig 40 részből shottolt képeket, most megosztom veletek, hátha valakinek ez alapján is megtetszik. Ismertető a sorozatról az alábbi linken:

http://ahina.wordpress.com/2011/01/02/beelzebub/

A képek pedig:

Nem szeretnék senkit sem untatni, de életem egyik legkeményebb időszakán vagyok túl. Nem volt eddig sem túl egyszerű, de most már legalább kifele jövök belőle. Szeptember 26-án volt egy elég komoly és csúnya műtétem, ami után október 7-én kerültem haza. Azóta normalizálódtam, visszakapcsolódtam a szokványos életembe (amit még azért a kórházban sem hagytam abba, ott a bizonyíték az új mangám, amit egész pontosan szeptember 24-én fejeztem be – még épp időben, nem? XD), újra elkezdtem animézni, Cobra11-egyezni, valamint felfedeztem egy új műfajt, ami az én kis szívemet megdobogtatja – de a szitkomok világáról majd egy későbbi posztban (hisz pár mondatot megér az is )

Nem húzom senkinek az idejét felesleges fecsegéssel, inkább … beszéljenek helyettem a képek, amiket az utolsó szép őszi, napsütéses napon készítettem

Remélem, mindenkinek megdobogtatja a szívét picikét, főleg ezeken a randa esős napokon. Nem ígérem, hogy a továbbiakban többet posztolok, de a magam részéről mindent megteszek ennek érdekében

Bárkinek bármi kérdése van a cuccokról, nyugodtan felteheti itt is, vagy pedig email-ben a dai_yokai@hotmail.com címen.

Az árak feltűnnek, ha az egeret a képek felé viszitek!

Egy icipicike kis edény, valaha parfüm volt benne, de bármire használható. Magassága kb. 5 centi, színe világoslila. lefoglalva

Egy négyszögletes gyertyatartó, gyertyával együtt. lefoglalva

Egy sima és egy festett kör alakú gyertyatartó, gyertyával együtt. (külön is elvihető) lefoglalva

Egy édi kis kacsa, mely szív alakú “virágcsokrot” szorongat. Kerámia anyagú, mérete 10 centi.

Egy Mikulás és egy… nemtom, mi, nem bontottam ki – de feltehetőleg az is valamiféle krampusz-szerkezet. Méret: 7 centi. (külön is elvihető)

Fel is akasztható ez a karácsonyi hangulatú
gyertyatartó, melynek tetején a gyertyafény csillagokat varázsol kifele. Gyertyával együtt.

A kis házikónak még a dobozát is megőriztem. Sajnos csak kisebb gyertya fér be a házikóba, de nagyon aranyos és barátságos hangulatot kölcsönöz egy komor téli estének.

A kis maci csak Neked nyújtja szívét! Barna, plüss borítású, szívvel és zacskóval együtt. Méret kb. 10 centi.

A kislány és a kisfiú gyönyörűen ülnek a polcon, kifejezetten erre lettek kitalálva.

Egy régi hangulatú láda, ami kerámiából van és értékes dolgokat (nevezetesen pénzt) lehet benne tárolni. Mert persely. Anyaga kerámia, mérete: 15 x 10 x 7 centi.

A kerámia-kisfiú ékszereken is csücsülhet, attól függ, kedves új gazdája mit pakol bele. Könnyen nyitható, barátságos kis figura.

Egy süllyesztett gyertyatartó, gyertyával együtt. Mérete kb. 7 centi.

Kék kisfiú, szerintem Mozart lehetett ilyesmi gyermekkorában. Magassága: 10 cm.

A kis matróz-kacsa harsányan hápog a világba: Engem válassz! Engem válassz! Kerámia, mérete: 11 centi.

Egy antik hatású gyertyatartó, gyertyával. Kicsit himbálódzik, ami még szebb hatást kölcsönöz fényének. Kb. 22-23 centi magas. lefoglalva

Az előzőeknél nagyobb gyertyatartó, aminek különlegessége, hogy két üvegfala között zselé van, ami a gyertya égése közben felmelegszik, kellemes illatot árasztva. Gyertyával együtt. lefoglalva

Két kis aranyos kiscica – só- és borsszórók. A kis kosárral együtt adom.

Három apró kis csibe-csapat, húsvétra nagyon kedves kis ajándék lehet bárkinek. A kosár átmérője 6 centi.

Egy bátor és harcias medve, aki mégis kis aranyos karácsonyi ajándékot szorongat kezében. Kb. 8 centi magas.

Apró kis karácsonyi dísz, akár ajándékra is rá lehet biggyeszteni.

Egy arany-fekete…

…és egy piros-fekete nyaklánc, én magam készítettem őket

………..

……………

………

………..

Régi telefonkártyák, összesen 9 db magyar és egy német.

Gyűrűk Urás kártyák, valaha még gyűjtöttem őket, ma már inkább átadnám valaki olyannak, akinek nagyobb hasznot hoz, mint nekem. lefoglalva

És itt a kis különlegességem, ami szintén home made-cuccos: apró kis 5-6 centis, levendulával töltött nyuszikák. Több mint 150-et készítettem, és elfogyott az összes levendulám is.

Ismét mérföldkőhöz érkezett a magyar mangázás történelme. Nemrég ugyanis megjelent egy (a talán első) online manga-antológia, 4 remek művel. Mindenkinek ajánlom, itt nézzétek meg:

A kiadvány néhányatok számára már biztos ismerős, hiszen szorosan kapcsolódik a Random online képregény-magazinhoz, ezúttal a cél azonban kicsit más volt: a készítők feltették magukban a nem kevesebb kitűzést, hogy nemcsak képregényben, mangában is maradandót alkotnak. Ez szerintem… sikerült.

Amikor először megláttam a kiadványt, bevallom, idő hiányában végigfutottam csak, de már akkor is mély nyomokat hagyott bennem. Tegnap este pedig a hosszas esti csevegés után úgy döntöttem, itt az idő, hogy végig is olvassam. Igaz ugyan, hogy emiatt már megint átcsúsztam a mai napba, de nem bántam meg. Sőt.

Az első mű, a GOMB, számomra egy kicsit sötét volt (a dark elemekről majd még később írok), és bevallom… még nagyon most sem áll össze, mit is akart mondani a szerző. De ez tuti az én hibám. Egy valamit azonban kiemelnék, ami úgy sok embernek fel sem tűnne, én is csak azért trollkodom vele, mert van egy jó barátnőm, aki régebben pont erre hívta fel a figyelmemet: kerüljem az olyan “hangutánzónak vélt” szavakat, mint a “lök”, a “tol”, a “nyom”, a “taszít”, stb. Ezek helyett használjam inkább a jól bevállt “sssss”, “hssss”, “fssss”, “szzzzz”, és egyebeket. Igaz ugyan, hogy ezáltal a rajzolásom enyhe hangörvénnyé változott (mert ugyebár ahhoz, hogy valamit lerajzoljak, nekem át is kell élnem), ám mégis jobban tükrözi a helyzetet, és nem is olyan klisés (mint az elsőre hangzik).

A második történet, a 12 ÓRA számomra már ismerős volt, olvastam róla régebben, és bevallom: nagyon vártam már. A történet maga remek. A tipikusnak mondható, ám mégsem feltűnő vonalvezetésre épül: adott egy-két ember, akinek nincs meg mindene a boldogsághoz, éppen ezért mindent próbálnak megtenni, hogy teljes legyen a paletta. Mert ugyebár ha a hercegnőnek is ott lett volna a hercege közel, biztos, hogy nem indul el, nem verekszik meg a boszorkákkal, és nem lenne hősnő – csak egy boldog, ám történet nélküli kislány…  Érdekes, hogy a mecha-elemeket is belerakta a szerző ebbe a sztoriba, ami egy kis pikantériát kölcsönöz neki (mint zöld teában a gyömbér – isteni ital!!), és izgatottá is tesz: vajon mi lesz még itt? Rajzolásilag talán ez az egyetlen mű, ami kicsit kilóg – látszik rajta a képregényes múlt -, de én mindig azt szoktam mondani: nem attól lesz valami manga, hogy mások azt mondják róla, hogy az, hanem attól, hogy a szerző maga annak titulálja. Trollkodásom: talán picit sok benne a szürke (én inkább feketét, tónusokat és vonalakat, meg kevesebb hátteret – – használnék), valamint a karaktereknek a szokásos V-arcalakja. Nekem… túl élethőek. De… ez az én véleményem, és mint mondtam: most a kákán is csomót keresek.

A palacsintázós történet – INCIDENS A PALACSINTÁZÓBAN – egyrészt jó erősen megkongatta örökké éhes gyomromat, másrészt pedig rádöbbentett egy naaagyon fontos tényezőre: kevés háttér és szinte semmi szürke nélkül is lehet jó történetet rajzolni. Vagy legalábbis vicceset. Bírtam a főszereplőket, tetszett a rajzolás is – ebbe belekötni nem is nagyon tudnék. Talán annyit: máskor… többet kérünk!!!

És végül a negyedik sztori, amiből – bevallom őszintén – már láttam egy bemutató képet. Akkor fogtam magam és eltávolodtam a géptől, elmentem a szoba sarkába köröket rajzolni a földre, és megjelentek a fejem felett azok a bizonyos csíkocskák. Most, hogy másodszorra (harmadszorra) néztem meg, a NAPVIHAR új megvilágítást kapott. A történet tetszett, és mint a 12 óra esetében is, itt is nagyon várom már a folytatást. Érdekes, görbe tükör egy picikét, kissé elcsodálkoztam, hogy egy lány agyából ilyen sztori és ilyen rajzolás pattan ki, de… tudom, bennem a hiba – mint arra feljebb már utaltam.

A cosplay-es melléklet nagyon tetszett, újdonságot is tudtam meg belőle (az OC-cp), és jó volt újra látni a Trinity Blood-os csapatot is. Amikor anno még tavasszal mellém áll Abel, nemcsak azon döbbentem le, hogy a srác közel 2 méterével mindenkinél egy fejjel magasabb volt, hanem azon is, milyen profi… (itt nem látszik annyira, de hatalmas szárnyai voltak. Mira azokat felcsatolták… no comment XD).

Az összevélemény a magazinról nekem nagyon pozitív, annak ellenére, hogy enyhén dark lett. Talán annyi tanácsot adnék, hogy legközelebb egy icipici shoujot (valami aranyos, kedves kis történetet) is rakjatok bele, mert ez így számomra nagyon nyomasztó volt.

Jaj, és amit feltétlenül ki ne hagyjak: a borító. Első ránézésre még annyira nem is tűnt fel, de miután megkaptam kicsit nagyobban, rögtön kiviláglott: az a fiú ott… ááááá…. Nemcsak az a buja tekintet, amivel rá akar ugrani a csajra (ami feltehetően meg is történt, mert hát miért estek volna ki az ab-la-kon?), hanem az a jel is az arcán… (ha valaki találkozna vele, mindenképpen szóljon neki! nem rúgnám ki az ágyamból – max. kicsit arrébb lökdösném… XD) Az egész képen látszik, hogy remek munka. Püro (pro). Azaz profi. Csakúgy, mint az egész magazin.

Még kb. 1 éve kaptam egyik (azóta volt) kolleganőmtől. Nem tudom már, eredetileg honnan származik a recept, de egy iszonyatosan finom, görög fasírtról van szó, amit akkor rögtön a kis szobácskánkban felírtam magamnak egy igencsak apró cetlire. Ezt a cetlit féltve őriztem azóta is, de mindig félek, hogy véletlenül a kidobandók közé kerül. Ezért úgy gondoltam, megosztom mindenkivel, hogy ha ez esetleg netán megtörténne, meglegyen valahol. (Az eredeti cetlit pedit beragasztom a naplómba, az tuti biztos hely XD)

Szóval a hozzávalók:
fél kg darált hús
petrezselyem
2 reszelt krumpli
só, bors
zsemlemorzsa
hagyma (ízlés szerint, de azért mértékkel)
1 tojás

Ezeket össze kell dolgozni, aztán apró kis golyókat csinálni, és olajban/zsírban kisütni, mint ahogy a fasírtot szokták.

Megjegyzések – mielőtt megkérdeznétek:
1. Igen, a zsemlemorzsát BELE kell rakni (nem pedig hempergetni benne)!
2. Nagyon finom főzelékhez, krumplipüréhez, vagy bármihez, amihez egyébként is ennétek fasírtot.
3. Nemtom, mitől görög, ne kérdezzétek! XD

Az elkészítéshez sok sikert, a harapnivalóhoz pedig jó étvágyat kívánok! ^^

ez olyasmi, mit tagadni sem tudok,

De miért ks tagadnám?

Ez puszta tény:

Álmok nélkül az ember, mit sem ér.” 

2011. jun. 04. – 02.20. 

Ez egy kínai yaoi ova lesz, és ha minden igaz idén jön ki valamikor az első része, de pontos dátumot nem látni sehol, vagy csak én nem találtam.

Mindenesetre itt a trailer link, lehet olvadozni a cuki démonok láttán (úgy látom a démonok lesznek lassan a védjeim XD)

Reflection of Crescent trailer

 No és  találtam róla egy kis infót is, bár az első mondatot már a trailerből is elég könnyen le lehet szűrni XD

Az anime egy ember, egy démon, és egy félig-ember, félig-démon fiú történétéről szól.

Az emberi faj génjeik felhasználásával eléri, hogy a következő generáció egy magasabb szintű fejlettségre tegyen szert, míg a démonok abban hisznek, hogy jobb eredményt érnek el ha engedelmeskednek isteneiknek.
A két faj között folyamatos háború dúl, mivel különböző értékeket képviselnek.
Sok élet veszett már oda, és most mindkét faj olyan lehetőség után kutat, minek hála békésen élhetnének együtt.
Így létrehoztak egy helyet, ahol mindkét faj tagjai együtt tanulhatnak.
Azonban a múltban felhalmozódott ellentétek, megvetés és fájdalom miatt nehéz fenntartani a békét közöttük.

Szereplők:

Adott egy új diák, aki most érkezik ebbe az intézménybe, név szerint Weiyi.Ő a félig-démon, félig-ember srác, ám mellesleg a két faj közötti keveredés tiltott.

Azért jött ide, hogy olyan képességeket szerezzen, amelyek segítségével egyedül is túléli a “két faj között”.

Aztán itt vannak nekünk még a két fajt külön-külön képviselő fiúk is.
Közülük az egyik, Kai Yalun, a trón örökösének terhet cipeli, a Démonok reménysége.

Másik fiúnk pedig egy nemesi család sarja, Sal Weagal, aki ettől függetlenül sokat követel saját magától.

Ezeket a különböző hátterű fiúkat a végzet lánca köti össze, mikor is összefutnak ezen a helyen. 

És akkor magamhoz hűen, ki is shottoltam mindent amit lehetett a trailerből XD